Lánglelkű ufóhívők és lelkes fiatalok szinte na onta várják, mikor köszöntenek be hozzánk a várva várt idegenek? Akik nyilván itt vannak valahol a közelben, és sokszor adták adják jelét létezésüknek.
Ki kell ábrándítani mindazokat, akik gyors és hatásos kapcsolatfelvételre várnak. Nem csak azért, mert az idegenek - ha valóban itt járnak ezt már régen megtehették volna. Hisz tudjuk, látták őket az ősemberek, látták az ókoriak, találkoztak velük a középkorban és később is. Mivel az ufójelenség szinte végigkísérte az emberiséget egész történelme során, és mégsem került sor egységes, mindent átfogó kapcsolatfelvételre, könnyen meglehet, erre még sok ezer vagy tízezer évig nem is kerül sor.
Tévednek, vélem, azok, akik szerint az idegenek szinte csak azért vannak, hogy minket okítsanak, neveljenek, segítsenek. Márpedig mi más lehetne a kapcsolatfelvétel célja? Bizony sokan vannak, akik azt hiszik, egy szép napon leszállnak űrhajóikkal ezek a nyájas lények, és elárulják a nagy titkokat. Például azt, hogy miért létezünk? Mi a szerepe az ember nevű, nagy víztartalmú élőlénynek a kozmoszban? Van külön, csak nekünk rendelt feladatunk? És - vélik ezek a lelkes emberek - az idegenek majd megtanítják nekünk az összes titkot, amit még nem ismerünk!
Óriási tévedés. Miért tennének ilyent azok a jóindulatú idegenek? (Azt, hogy a hollywoodi filmek mintájára rosszindulatúak lennének, nem érdemes feltételezni sem, annyira ütközik a logikával.) Ha valamely civilizáció egyedei el tudnak jönni a Földre, legyőzve irdatlan távolságot és kiadva hihetetlen mennyiségű energiát, vagy netán áttörve dimenziók falát vajon azért tesznek-e ekkora erőfeszítést, hogy jóságos pedagógusokat alakítsanak? Az ilyen akció nekünk ártana a legtöbbet! Hiszen ha idejönnek a szívélyes idegenek, és valamilyen módon elénk tárják az általunk még ismeretlen fizikai és egyéb törvényszerűségeket, amelyek a világűrben hatnak... Aztán ismertetik velünk a kozmoszban tőlünk nagyon távol, vagy ma még nem tapasztalható módon létező egyéb világok tulajdonságait... Netán elmondják azt is, milyen felfedezések várnak bennünket ezer tudományágban a következő tízezer évben... Akkor mi lesz?
Baj lesz. Minden civilizációnak a maga módján, az általa jónak tartott tempóban kell megismernie a világot.

Mit érnénk vele, ha most tudnánk azt, amire 9000 év múlva lesz szükségünk.
Ilyen nagy ugrást semmiképpen nem viselne el a civilizációnk.
Mi, emberek ugyanis ilyen tömeges információ dömping esetén elbocsáthatnánk tudósaink kilencven százalékát hiszen nem lenne szükség a munkájukra. Minek felfedezni valamit, és arra nagy energiát fordítani, ha ez is, az is, meg amaz is benne van abban a tudáshalmazban, amit az idegenek elénk öntenek? Elveszne a tudás és az ismeretszerzés értéke, közöny uralná el a társadalmat. Nem lenne már miért küzdeni, márpedig az emberiség értékesebb (és sajnos kisebb) részének a küzdés, a tudásszerzés, az ismeretek elsajátítása és mások elé tárása az egyetlen cél, amiért élni érdemes. Azt hiszem, ezt az idegenek is tudják. Lehet, valaha az űr másik pontján, más elmaradott civilizációkkal kapcsolatban már elkövették ezt a hibát. Ugyanis minden nyílt, látványos tömeges kapcsolatfelvétel durva beavatkozás a másik civilizáció életébe. Zavarja annak fejlődését. Hát még, ha ismeretet adnak át! Attól kezdve ugyanis az a társadalom amely ily váratlanul, külső forrásból információkat kapott, megváltozik. Mégpedig nem előnyére. Fejlődése attól kezdve már nem az övé, vagy nem csak az övé lesz, hanem valami furcsa hibrid kevert fejlődés. Az útja már nem az, amelyen addig haladt, de nem is az amit az idegenek sugalltak hanem egy harmadik; sem ilyen, sem olyan, ami senkinek sem jó.
Amíg mi erre várunk addig a lehetséges idegenek járják a világűrt találkoznak másokkal, és igyekeznek nem beavatkozni. Ez lesz a mi taktikánk,
sőt etikai törvényünk is, amikor eljutunk más nap rendszerbe, más bolygóra, ahol felfedezhetünk valamilyen tőlünk elmaradt civilizációt. Ne feledjük:
ártanánk azzal ha kivennénk egy lény kezéből a kőbaltát és lézerpisztollyal helyettesítenénk.